3.rész

 Már sosem lesz vége?

( Brittany Welt )

Gwen és Harry már négy napja nem állnak szóba. Vagyis Harry próbálkozik, de nem sok sikerrel. Mivel Gwen jelenleg lelki roncs így a hétvégi vásárlást töröltük. Sajnos Niallel a mozi még mindig nem jött össze, de tervben van. Legalábbis szerintem. A srácoknak elég hosszú hetük volt. Harry több interviewban nem jelent meg mert folyton Caráról kérdezgették. Tegnap még is elment egyre aminek az lett a vége hogy ráborította az asztalt a riporterre majd elment. A titkomat még mindig nem tudja senki én viszont már nem bírom. Mivel Gwenhez nem fordulhatok Louison maradt a sor. Végül is imádtam Lout szóval nem lesz gond előtte megnyílni viszont a reakciójára lehet nem vagyok túl kíváncsi.

- Gyere velem most! - állítottam föl a kanapéról.

A srácok csodálkozva néztek amit Lou egy grimasszal le is zárt. Bevezettem a szobába és bezártam az ajtót.

- Na mesélj.

- Úgy szeretlek ilyenkor.

- Milyenkor?

- Amikor ilyen finoman térsz rá a tárgyra.

- Jah bocsi. Tehát valami érzelgős lesz?

- Louis! - mondtam megbántottan.

- Tudod hogy szeretlek. - ölelt meg.

Szorosan megöleltem majd lassan kicsúsztam a karjaiból.

- Szóval mi bántja a lelkedet? - kérdezte kedvesen.

-  Van egy... srác...

- Aki tetszik neked a neve pedig Niall. - találta ki a gondolatom.

- Honnan tudtad?

- Csak tippeltem, de úgy látszik bejött. Basszus lottóznom kellene. Várj már! Niall tetszik neked ?!

- Cssst... kicsit halkabban.

- Niall tetszik neked? - suttogta.

Lesütöttem a szemem és éreztem hogy vörösödök.

- Ez tiszta jó!

- Komolyan mondod?

- Aha. Végre van egy normális csaj aki tényleg őt szereti és nem a hírnevét.

Kifújtam a levegőm.

- Mi van? Azt hitted hogy ellenezni fogom?

- Igen.

- Figyelj te tényleg ismered és szereted nem úgy mint a rajongók akik tudják a nevét és azt hiszik hogy ismerik.

Valaki próbálkozott benyitni csakhogy a zár nem hagyta.

- Niall vagyok beengednétek?

- Szerinted meghallotta?- suttogtam.

- Dehogy. Nincs annyira jó füle. 

- Hahó! - nyomta le újra a kilincset.

Gyorsan odarohantam és elfordítottam a kulcsot. Niall bejött majd bezárta maga mögött az ajtót. 

- Pont a legjobbkor. - forgatta a szemét Louis.

- Meghalottam a nevemet és tudni akarom hogy mi van velem. 

 Lou röhögésbe tört ki és tudtam hogy miért. Azt mondta hogy Niall tuti nem halott meg semmit erre pedig de. Szerintem mindent hallott.

- Oké Brit ezt majd te megoldod. - viharzott ki a szobából Louis.

Nagyon kínosan éreztem magam. Itt ültem Niallel szemben miközben ő arra várt hogy bevalljam mit beszéltünk róla. Felálltam és kulcsra zártam az ajtót ámelőtte megnéztem hogy nincs-e fent senki. Miután lecsekkoltam hogy tiszta a terep bezártam az ajtót és visszaültem Niall elé. Kicsit közelebb is mint akartam, de mindegy.

- Ugye nem azt mondtad hogy mekkora szemért vagyok hogy még mindig nem vittelek moziba.

- Dehogy is! Jajj Niall olyan hülye vagy. - húzódtam közelebb hozzá. - Nem tudnád végre elfelejteniés továbblépni?

- Nem mert annyira bánt hogy nem vittelek el.

- Ohh Niall... - mondtam miközben felemelkedtem a térdemre hogy megöleljem. Átkaroltam viszont Niall karjai nem landoltak a hátamon, hanem helyette az ajkai landoltak az enyémen. Megcsókolt. A bal kezével közelebb húzott magához a jobb kezét pedig az arcomra raktam. A szánk még mindig nem távolodott el az egymásétól. Olyan volt ez a pillanat mintha a fellegekben járnék. Az ajkaink lassan eltávolodtak majd visszatértem a földre. Észrevttem hogy Niall ölébe vagyok, de eszem ágában sem volt hogy kimásszak onnan. Viszont abban még mindig nem voltam biztos hogy ez csak egy véletlen csók volt-e vagy egy " szeretlek és kellesz nekem" csók. Végül is most ez érdekelt a legkevésbé.

- Azt hiszem most le kéne mennünk. - nyomott egy puszit a számra.

Nem válaszoltam neki csak elvigyorodtam. Kimásztam az öléből majd megvártam amíg ő is felállt. Amikor már mind a ketten talpon voltunk kinyitottam az ajtót és lementünk.

( Gwen Knight )

Niall és Brittany úgy vonultak le mintha bálban lennének. Szorosan egymás mellet mosolyogva. Gondolom Brit ki volt akadva miattam, Niall pedig megvigasztalta. Hát igen. A szőke gyerek jó volt ebben. Harry folyamatosan nekem dumált reménykedve hogy most meghallgatom. Ehelyett berontottam Liamhez és bezártam az ajtót. Harry nem is próbált bejönni mivel Liam is és én is pikkeltünk rá. Kulcsra zártam az ajtót és leültem mellé.

- Fogadjunk totál kiakadtál. - fordult felém.

- Talált süllyedt.

- Meddig akarod még húzni az agyát?

- Addig amíg le nem nyugszok.

- Nem hiányzik?

- De, de ha most megbocsájtanék neki akkor sem tudnék felejteni.

- Gondoltam.

- Fuu... Cara halott. Ő tehet az egészről! - lábadt könnybe a szemem.

- Gyere ide! - bújt hozzám Liam amitől én sírva fakadtam.

A két keze közé fogta a fejem.

- Minden rendben lesz. - suttogta.

 Egy hirtelen ötlettől vezérelve jobban fölemelkedtem a térdemre s megcsókoltam. Eleinte visszacsókolt, de aztán eltávolodott tőlem. Úristen mi a fenét csináltam?

- Gwen mit csinálsz?

- Úristen Liam nem akartam csak az a hülye liba annyir...

- Oké felfogtam. Semmi gond. Ez maradjon a mi kis titkunk oké?

- Rendben. Köszi.

Írtó kínosan éreztem magam. Lényegében most kvittek vagyunk Harryvel mert ő is ugyanazt tette mint éncsak épp ő Carával. Viszont nekem eldurrant az agyam ő pedig teljesen magánál volt. Mialatt próbáltam magam kihúzni a dologból felálltam és kimentem. Gondolom Liam is tisztázni szeretné magával ezt az ügyet. Hogy lehettem ilyen hülye? Féltem hogy Liam most már távolodni fog tőlem és nem nyílik majd meg úgy előttem mint eddig. Levonultam a többiekhez. Mindenki boldognak látszott Harryt és engem kivéve. Kiválasztottam a Harrytől legtávolabbra eső pont majd leültem.

( Zayn Malik )

Annyira jól teltek az eddigi napok. Mindenki boldog lenne ha Gwen és Harry között végre normális lenne a viszony. Így viszont mindenkire ráragasztották ezt a "csöndbe maradok" stílust. Amikor mind a ketten egy helységbe voltak szinte megfagyott a levegő. Még sosem volt ilyen komoly veszekedésük. Bár érthető hogy Gwen kiakadt Harryre. Az ő helyében én is tuti kiakadtam volna. Viszont jól tudtam hogy úgysem bírnak egymás nélkül élni ezért viszont nem értettem hogy miért húzzák eddig ezt az egész dolgot. Nem akartam beleszólni ebbe az ügybe, de már nem bírtam tovább.

- Mikor hagyjátok már abba? - kérdeztem.

A mondatomra Brittany a homlokára csapott majd lehajtotta a fejét a térdére. Ez a "miért kellett ezt mondnod" reakció volt.

- Gwent kérdezd én már próbáltam békülni. -emelte föl a kezét Harry.

- Nem én smároltam le Carát!

- Fogadásból tettem! - kiáltotta.

Megfagyott bennem a szó ettől a mondattól akár csak a többiekben. Lehet hogy még is jobban tettem volna ha kussolok. 

- Fogadásból? Te képes voltál lesmárolni fogadásból? Inkább megcsókolod minthogy elveszíts egy hülye fogadást?

- Már megbántam!

- És szerinted ettől most jobb lesz? A világ még mindig azt hiszi hogy megcsaltál.

Nem voltam képes tovább hallgatni.

- Fejezzétek már be! Olyanok vagytok mint az óvodások. Mi lenne ha nem a bajkeverőt keresnétek hanem inkább kibékülnétek? - mondtam felállva a kanapéról.

Bevonultam a konyhába síri csöndet hagyva magam után.