Prológus

Végre utazok!

Sziasztok. Brittany Welt vagyok 18 éves. Amerikába laktam a szüleimmel. Nincs testvérem se állatom. Eléggé jó tanuló vagyok. Persze mindenki ezt mondja magára. Na de hagyjuk is az eddigi életem mert az úgy is unalmas. Inkább térjünk rá a mostanira:

Ez a nap is ugyanúgy kezdődött mint a többi. Felkeltett az órám ám most nem az iskola hanem az utazás miatt. Ugyanis egy éve kiment a barátnőm, Gwen Londonba hogy ott folytassa a tanulmányait. Ám közben megismerkedett egy sráccal. Méghozzá nem akármilyen sráccal. Harry Styles-szal az 1D egyik énekesével. Hát igen mint ahogy várható volt összejöttek. Lassan 9 hónapja tart a szerelem. Igaza az elején kicsit zűrös volt ugyanis Gwen egy beképzelt seggfejnek tartotta. Órákat panaszkodott a telefonba hogy őt miért csak ilyen seggfejek találják meg. Viszont pár héttel később beadta a derekát azzal a címkével hogy " első és egyben utolsó". Ez a terv be is vállt addig hogy első, de az utolsó része valamiért elmaradt. Nagyon bejött neki a srác stílusa ezért a következő randira is elment és így tovább. Végül összejöttek. De mivel Harry eddig 4 sráccal lakott együtt Niallel, Louiszal, Liammel és Zaynnel nagy változásnak számított egy lány a "boyhouse"-ba. szerencsére a fiúk hamar megkedvelték ezért nem okozott senki számára traumát az új lakó érkezése. Viszont Gwen ötletére most én is odaköltözhetek hozzájuk.Az egyetemet eddig levelezőn csináltam, de mivel felajánlották hogy költözzek oda és járjak együtt suliba Gwennel rögtön igent mondtam. A srácok már nagyon várták hogy odaköltözzek mert állításuk szerint Gwen pocsékul főz. Reménykedtek abban hogy én jó leszek-e  a konyhában. Mindig is jobban főztem mint Gwen ezért tuti pozitív csalódás leszek. Már alig vártam hogy felüljek a gépre és Londonba vegyem az irányt ahol már várnak. Annyira izgatott voltam. Két bőrönddel és egy kézi táskával érkeztem a reptérre ahol már a gép várt. Persze nem csak engem, de így jobban hangzott. Fél óra várakozás után végre elindultunk. Gyönyörű volt fentről a táj, de most nem érdekelt. Csak azon kattogott az agyam hogy vajon szimpatikus leszek-e nekik vagy már a első héten kidobnak a házból. Gwen azt mondta hogy ne parázzak, de ez elég nehéz volt. Elmondása szerint a fiúk nagyon kedvesek és tuti hogy majd jól kijövök velük. Gwen előítéleteiben annyira nem bíztam, de reménykedtem. Végre a gép földet ért. Alig vártam hogy végre leszálljak és Gwen nyakába ugorjak. Amikor megérkeztem azonban senki sem várt. Nem láttam egy ismerős arcot sem. Kisétáltam a repülőtér elé és hívtam egy taxit. Szerencsére meg volt adva a cím ezért nem kellett félnem hogy eltévedek. Egy fél óra kocsikázás után végre megérkeztem. A lap a címmel még mindig a kezembe volt. Becsöngettem. Egy srác nyitott ajtót egy szál boxerben. Felvontam a szemöldökömet.

- Jó,jó kapsz aláírást csak ne visíts majd szétesik a fejem. - mondta a göndörség.

Ráismertem. Ő volt Harry.

- Nem aláírásért jöttem és nyugi nem fogok visítani. - tisztáztam a láthatólag másnapos sráccal.

- Hanem? - kérdezte tágra nyílt szemekkel miközben beletúrt a hajába.

- Ó na végre megjött! - jelent meg egy szőke hajó fiú az ajtóban. - Harry kérlek állj arrébb és engedd be...engedd be...ö hogy is hívnak? - kérdezte mosolyogva.

Ez a srác végre szimpatikusnak tűnt már csak azért is mert nem volt hiányos az öltözete.

- Brittany. - mutatkoztam be kedvesen.

Amint kimondtam a nevemet Gwen rohant ide hozzám és az ölembe ugrott. Ő mindig túl van pörögve, de sosem tudtam hogy ennyire. Láthatólag boldog volt. A szőke srác kijött megragadta a bőröndjeimet és bevitte a házba. Azt hittem hogy már sosem kerülök beljebb az ajtótól. Harry fáradtan visszadőlt a kanapéra csakhogy egy újabb fiú pattant ki alóla.

- Megőrültél? - rikácsolta egy répát szorongatva a kezei között.

- Srácok! - csapta össze a tenyerét Gwen. - Ő itt Brittany. Az új lakónk.

- Szupi! - kiáltotta a répás srác. - Louis vagyok de szólíts csak Lounak.

- Én Niall. - szólalt meg a szőke srác.

- Én lennék Liam ő pedig Zayn. - mutatott a mellette álló srácra akinek a haja eléggé össze-vissza állt.

Most hogy végre tisztába lettem a nevekkel bevezettek a szobámba hogy kipakoljak. Gwen rögtön bejött és beszélni kezdett.

- Várj! Te hogy jutottál ide? - esett le a barátnőmnek hogy nem jöttek értem.

- Taxi. - mondtam megforgatva a szemem majd egy félmosoly kíséretében felálltam a bőrönd mellől.

Gwen csak meghúzta a vállát. Hát igen. Nem volt erőssége a bocsánatkérés. Persze nem lepődtem meg mert hozzászoktam. Gwen elmondta a napitervet, hogy körbevezet Londonban és megmutatja a nevezetességeket. Amikor látta hogy felfogtam kiment a szobámból. Végre volt pár szabad percem hogy felfogjam azt hogy megérkeztem. Furcsa lesz ez a nyüzsgő élet, de majd hozzászokok. Elvégre én választottam ezt az életet amit egy cseppet sem bánok.