(Zayn Malik)
Végre elérkezett a reggel. Nem tudtam eldönteni, hogy várom-e, hogy felhívjam vagy nem. Bezártam az ajtóm és felvettem a telefonom a földről. Kath még mindig gyors hívón volt. Kicsöngött. Rögtön felvette.
- Szia Zayn. Annyira féltem, hogy nem fogsz hívni.
- Oké, de térjünk rá a lényegre. Siess mert dolgom lesz.
- Dolog? Egy új barátnő?
- Nem! Nem vagyok olyan, mint te.
- Jaj Zayn lépj már túl ezen. Az csak egy véletlen baleset volt.
- Szóval én is megcsókolhatom a rajongóimat, ha a véletlenre fogom.
- Fejezd ezt be. Tudod, hogy véletlen volt. Annyira hiányoztál és nem bírtam.
- Rosszabbnál, rosszabb kifogásokat találsz.
- Jó oké megcsókoltam, de véletlen volt és megbántam.
- Bárcsak tudnék hinni neked.
- Adj még egy esélyt. Ígérem nem verlek át többet.
- Ez nem olyan könnyű. Faképnél hagytál a randin és utána lesmároltál egy srácot.
- Tudom, hogy szörnyű, amit tettem... nem kezdhetnénk tiszta lappal?
- Figyelj találkozzunk holnapután...tudod abban a kis mellékutcában.
- Igen tudom.
- Viszont ettől még nem kapsz új esélyt. Egyenlőre még nem.
- Jó.
- Mennem kell. Szia.
- Szia szer...
Kinyomtam még mielőtt kimondhatta volna. Visszadőltem az ágyba és bekapcsoltam a TV-t. Próbált a TV-re tapasztani a szemem, de egyszerűen nem ment. A gondolataim túlságosan elszárnyaltak.
(Gwen Knight)
Fél 10 volt mire felkeltem. Egyedül voltam az ágyban. Visszagondoltam a tegnap estére. Túl jó volt, hogy igaz legyen. Felültem az ágyon és felvettem azokat a ruhadarabokat, amik tegnap sikeresen lekerültek rólam. Kinyitottam az ajtót. Egy papírfecni hevert a földön. "Jó reggelt! Paul hívott ezért le kellett lépnem. Délután jövök. Puszi: Harry" . Paul a srácok menedzsere volt. Nem tudtam, hogy mit akar Harrytől, pláne ilyen korán. Lementem a lépcsőn. A sebességemmel versenyezhetett volna akár egy csiga is. Bementem a konyhába, ahol Lou és Liam nagy erőszeretettel ettek, nem valami gyönyörű módon.
- Miért ment el? - mutattam fel a papírt.
- Le van írva nem? Hívta Paul. - Lou.
- De miért hívta?
- Nem tudom. Nem árulta el.
- Csak ő ment el?
- Aha. Nekünk szabadnapunk van. - mondta Liam két harapás között.
- Kösz az infót. Amúgy ha ezt itt nem takarítjátok fel, Brit tuti megöl titeket. - baktattam ki a konyhából vissza a szobámba.
(Brittany Welt)
A tegnapi estém tökéletes volt. Végre Niallel aludtam. Este azon tanakodtunk, hogy miért vártunk ezzel ennyit. Egyikőnk se tudta rá a választ.
11-kor Niall végre ébredezni kezdett.
- Hány óra? - hunyorgott az ablakon beáradó fénybe.
- 11.
- Basszus. - ült fel mellettem. - Amúgy jó reggelt. - csókolt meg.
Ez egy szokásos rövid, reggeli csók volt, de imádtam.
- Na kiheverted a tegnapit?
- Tegnapit? - kérdeztem vissza érthetetlenül.
- Megöllek, felgyújtom a házad stb.
- Már mondtam, hogy nem érdekel és nézd! Kaptam egy pipát a nevem mellé. - mutattam a twitter nevem mellett ékeskedő pipára.
- Jó látni, hogy örülsz, de mi lesz később? Mi lesz amikor már az agyadra mennek? És amikor a sajtó majd kiszínez egy pár történetet?
- Állj le! Túl sokat agyalsz ezen. Tudod milyen rossz érzés, hogy nem bízol bennem? Gwen már lassan 1 éve jár Harryvel. Folyton kapja a pletykákat és a fenyegető üzeneteket, de esze ágában sincs szakítani Harryvel! És Haz bízik benne. - szálltam ki az ágyból.
- Brit, Brit... - szólt utánam, de én kimentem a szobából.
(Louis Tomlinson)
Brit láthatólag dühösen baktatott le a lépcsőn.
- Összevesztetek? - kérdeztem a felém viharzó lánytól.
- Igen.
- Min?
- Nem bízik bennem.
- És ezt miből is vontad le?
- Abból, hogy folyton azon agyal, hogy mikor fogom dobni a sok, hülye, fenyegetőző rajongó miatt.
- Csak fél, hogy elveszít. Ebből is látszik, hogy téged komolyan szeret.
- Harry is komolyan szereti Gwent mégsem csinálja ezt.
- De Harry és Niall két külön fogalom.
- Brit. Kétlek... - lépett oda hozzánk Niall.
Legszívesebben felálltam volna, és ott hagytam volna őket, hogy hagy beszélgessenek, de Brit megragadta a kezem és nem engedett a szorításból. A helyemen kellett maradnom.
- Ígérem nem hozom fel még egyszer a témát. - Niall.
- Tudod tegnap is úgy volt, hogy le van zárva a téma. És attól még, hogy nem beszélsz róla, azon fogsz agyalni.
Ismét megpróbálkoztam a felállással, de Brit visszanyomott.
- Bárcsak értenéd az aggodalmam.
- Mit szólnál, ha elmagyaráznád?
- De nem akarok arról beszélni!
Mindkettőjüknek emelkedett a hangja, én pedig úgy lapítottam, mint egy nyuszi.
- Akkor meg ne várd, hogy valaha is megértem.
- A legutóbbi barátnőm is emiatt dobott. Nem jártunk egy hétig se. Még a srácok se tudtak róla! Tessék. Elmondtam. Örülsz? - rohant fel az emeletre.
- Ezt nagyon elcsesztem.
- Mind a kettőtöket meg lehet érteni.
- Nem! Én azért voltam kiadva mert féltett! Féltett, hogy el ne veszítsen, mint azt a másik lányt. Érted?
A beszélgetésünket a telefonom csengése szakította félbe. Breann. Már vártam.
- Szia Breann. - álltam fel az asztaltól.
- Vigyél el Disney Landbe. - a hirtelen mondattól megtorpantam.
- Mi van?
- Jól hallottad. Vigyél el Disney Landbe. Ez a második kérés.
- Tudod te egyáltalán hogy hol van?
- Igen.
- Figyelj inkább perelj be. Majd a srácok kifizetik értem az óvadékot.
- Apám a rendőrfőkapitány úgyhogy lehet, hogy kicsit magas lesz az óvadék.
- Szóval Disney Land? - nevettem.
- Igen. Holnapután reggel 8-kor.
- Reggel 8?
- Igen.
- Vihetek haverokat?
- Felőlem.
- Oké akkor holnap után reggel 8.
- Pontosan. Ajánlom, hogy ott legyél.
- Ott leszek nyugi.
- Remélem is. Szia Louis.
- Szia.
(Niall Horan)
Az ágy szélén ültem és az ablakot bámultam. Szürkének és levertnek tűnt minden. Pont mint, amilyen az én hangulatom volt. Kinyílt az ajtóm. Brittany kukucskált be rajta.
- Bejöhetek? - kérdezte szinte suttogva.
- Ha akarsz. - fordultam vissza az ablakhoz.
Éreztem, ahogy felmászott az ágyra. Mögöttem volt. Hallottam hogyan veszi a levegőt. A szívem vadul vert, de nem tudtam miért. Talán arra készültem, hogy kidob. Hátulról két kar fonódott a nyakamra, majd gyengéden Brit feje landolt a vállamon.
- Ne haragudj. Nem tudtam, hogy ezért csinálod ezt az egészet. Ha akarod minden nap rákérdezhetsz erre. Nekem akkor is az lesz a válaszom, hogy nem érdekel és, hogy szeretlek. - adott egy puszit az arcomra.
Nem szóltam semmit, csak bámultam az ablakot. Brit épp menni készült, amikor megragadtam az egyik lecsúszó karját a nyakamról. Megfordultam az ágyon és megcsókoltam. Viszonylag hosszú csók volt, de már nagyon kellett. Szinte ki voltam éhezve rá. Lassan eltávolodott az ajkunk egymásétól.
- Az előbb bejött Louis. Holnapután megy Disney Landbe. El akarsz menni? - kérdeztem Brit csillogó szemeibe nézve.
- Csak egy feltétellel megyek.
- Mi az a feltétel? - döntöttem óvatosan hátra Brittanyt.
- Az...hogy - mondta lassan.
- Hogy? - másztam fölé.
- Hogy te is gyere. - jobb karját a nyakamra fonta, kedvesen lehúzta a fejem majd megcsókolt.
- Ne aggódj. Én is megyek. - suttogtam majd újra megcsókoltam.
